A ragadozók évszázadok óta járnak a Fölre vadászni. A prédájuk azonban nem az állatok, hanem mi, emberek.

Külsőleg humanoid alkatuk van, de talán ez a legtöbb, amiben hasonlítanak hozzánk. Két és fél, három méter magasak, robosztus, izmos felépítésűek. Ennek ellenére könnyedén és gyorsan mozognak, szinte nesztelenül. Bőrük hüllőszerű, de nem pikkelyes. Foltos bőrmintázatuk színe és formája egyedenként változó. Testük kissé nyálkás, de lehet, hogy ez csak afféle verejtékezés, a hideg övben ugyanis száraz a bőrük.

Vérük zöld és foszforeszkál. Nehezen sebezhetőek, bőrük ellenáll a nagyobb kaliberű kézifegyverek közvetlen találatának is. Jól bírják a szélsőséges hőmérsékleteket, mint az extrém meleg és extrém hideg, bár ez utóbbit kétség kívül kevésbé tolerálják. Mindezek tetejében gyorsan regenerálódnak.

Pókszerű szemeik a masszív koponya elülső részén, egymáshoz közel, mélyen ülnek. Ez az elhelyezkedés is jól mutatja, hogy vérbeli ragadozók, erre születtek, ugyanis a földi állatok esetében is a ragadozók szeme a fejük elülső részén van, ezzel elősegítve a végtagok koordinálását, a távolság és a mélység jobb érzékelését. Látásuk az emberi szemhez képest nem túl jó.

 

 

 

A környezetet vörösen, az élőlényeket eme szín különböző árnyalataiban látják.

Az erős homlokcsont kitüremkedése valóságos páncélként védelmezi a fejet. A kitüremkedések mentén számtalan rasztalokni lóg, melyeket általában fémgyűrűkkel ékesítenek. Ezek funkciója eddig nem ismert. Egyaránt lehetnek egyfajta csápok, biomechanikus segédeszközök, de akár a haj is.

A szájak szélén négy, ujjszerű, agyarakban végződő képződmény foglal helyet. Ennek funkciója szintén ismeretlen. Lehet egyfajta fogószerv, ami a táplálkozás során nyújt segítséget. Más elméletek szerint ezen agyaraknak a párválasztásban és a párzásban van fontos szerepe, esetleg a vezérjogosultság megszerzésében. De akár annyi szerepe is lehet, mint az emberi vakbélnek, azaz semmi, és csak az evolúciójuk során maradt vissza.
Talán pár évezred, és ennyi sem marad.

Szájuk távolról sem hasonlít az emberére. Ajaktalanok, agyaraik szabadon vannak. Fogazatuk száma, mérete és elhelyezkedése egyedenként és klánonként is változó.

Hangképző szerveik kezdetlegesnek tűnnek emberi szemmel nézve, ugyanis úgy tűnik, hörgésen, morgáson, bömbölésen és kerregésen kívül semmilyen más hangot nem képesek kiadni. Ez viszont lehet egy fejlett beszéd is, amit csak mi nem értünk. Mindenesetre képesek megérteni minket, legalábbis vannak erre utaló jelek. Furcsa szokásuk, hogy fölveszik az emberi beszédet - különösen a kiszemelt prédáét - és adott helyzetben visszajátsszák, sokszor a helyzetnek megfelelően (pl.: szorult helyzetben káromkodást). Azonban mindenféle szerkezet segítsége nélkül is képesek az emberi beszéd utánzására.

A faj osztálytani meghatározása szintén nehéz. Felépítésük alapján akár humanoidok is lehetnéknek, bőrük alapján azonban inkább hüllőknek mondhatnánk őket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy legtöbbször olyan helyeken tűnnek fel, ahol nagy a hőség, míg űrhajóikon egyenesen forróság van. Bár különleges öltözetük segítségével a sarkköri klímát is elviselik, ha lehet, inkább kerülik a hideg helyeket.

Átlagos életkoruk nem ismert, de valószínűsíthető, hogy több száz évig élnek, mivel egyes klánok tagjai olyan trófeákat is maguknál tartanak, melyek mára a földi történelem szerves részei. Az azonban biztosnak látszik, hogy az idősebb ragadozók lokniai elkékülnek.

Ami viszont vitathatatlan, hogy intelligensek. Képesek az ember becserkészésére, gyorsan tanulnak, kommunikálnak egymással vagy az áldozataikkal, felismerik, ha az ellenség túlerőben van és olykor a segítséget is hajlandóak elfogadni a prédától. Sőt, akár jutalomban is részesíthetik, ha az olyasmit tesz, ami egy ragadozó becsületére válik.

Szülőbolygójuk teljes mértékben ismeretlen. Valószínűleg hasonló lehet a Földhöz, mivel gond nélkül életben maradnak maszk és egyéb védőfelszerelések nélkül a mi környezetünkben. Mivel legtöbbször a trópusi területeken, a mérsékelt övben pedig az igen forró nyarakon bukkannak fel, feltételezhető hogy szülőviláguk valamivel közelebb lehet a napjukhoz, így a Földi átlagnál melegebb lehet az ottani átlaghőmérséklet. Egyes elméletek szerint a gravitáció is nagyobb, mert a mi bolygónkon sokkal könnyedebben mozognak, mint egy ember, ez azonban akár természetes adottságuk is lehet.

Űrhajóik, fegyvereik és felszereléseik több száz évvel járnak a mi technikai fejletségünk előtt. Ennek ellenére kultúrájukat nem tűnik fejletnek.
Törzsi felépítés fedezhető fel, amiben főként a hímek dominálnak. A hierarchikus rendszer csúcsán a vezér (elder) áll, a legalján az ifjoncok (egyes klánoknál beavatatlanok), köztük pedig a vadászok vannak. Úgy tűnik, a ragadozók cselekedeteit rituálék szablyozzák, ezek jószerivel mind a vadászathoz köthetőek, ámbár az is lehet, hogy maga a vadászat is valamiféle rituálé. Nem tudni, nőstények is vadásznak-e, vagy azt, hogy egyáltalán van náluk nemi elkülönülés.

 
 

Az biztos, hogy a vadászat során nem egy szabályt kell betartaniuk, mely megszegéséért akár halállal is fizethetnek. Nem ölhetnek fegyvertelen vagy beteg embert, se gyereket, se terhes nőt. Ha a vadászat során halálosan megsérülnek, vagy elfogják őket, meg kell semmisíteniük magukat és felszereléseiket. Ellenben ha egy ragadozó a klánja közelében esik el, akkor arról méltón gondoskodnak.

További érdekesség, hogy a vadászatok során szinte mindig kiszemelnek maguknak egy ?oroszlánt?. Ezt a prédát sokáig követik, ha vannak társai, akiket szintén érdemes levadászni, azokat elkapják, míg végül már csak ketten vannak. Ilyenkor akár általában fegyver nélkül, vagy legalábbis szúrófegyverekkel küzdenek meg, attól függően mennyire felfegyverzett a préda. Az ilyen küzdelmekből szerzett trófeák a legértékesebbek.

Trófea pedig bármi lehet. Legtöbbször a koponyát gyűjtik be, amit aztán különleges eljárással megtisztítanak és kifényesítenek. De trófeaként akár begyűjthetik a gerincoszlopot, a bőrt, vagy a préda fegyverét is. Hogy mire használják ezeket a hadizsákmányokat, nem tudni, bár a legvalószínűbb, hogy a párválasztás, illetve a ranglétrán való feljebbjutáshoz van rá szükségük.

Kultúrájuk egyik legérdekesebb része az ifjoncok beavatása, melyet valószínűleg már nem sok törzs követ, vagy legalábbis nem az ősi módon. Ilyenkor a fiatal ragadozóknak idegenekre (alien - kemény húsú) kell vadászniuk ellenséges környezetben, kizárólag szúrófegyverekkel, amik nagy része, akárcsak páncéljaik, nem savállók. Egy ilyen beavatási rituálét csakis a legrátermettebbek élhetnek túl, akik aztán hordhatják a jelet, ami vadásszá lépteti elő és feljogosítja őket az embervadászatra. Ezek a jelek általában a törzs jelei.

 
 

A ragadozók évezredek óta járnak a Földre, ez nem vitás. Segítségükkel az emberiség megtanult építkezni, őket pedig istenként imádtuk, piramisokat építettünk a tiszteletükre, amiben lefolyhatott a beavatási szertartás. Ilyenkor embereket áldoztak fel, hogy kikeljenek a ?kígyók?, azaz az idegenek. Azonban történhetett valami, úgy kr.e. 2000-3000 évvel, amikor egyetlen piramist leszámítva a segítségükkel felépített ?első civilizáció? nyom nélkül eltűnt. Ennek oka talán az emberi természetre, talán az idegenekre vezethető vissza. Az új civilizációk azonban valószínűleg már nem hódoltak be nekik, vagy ők nem akarták még egyszer eljátszani az isteneket. Talán rájöttek, hogy mi is értékes prédává válhatunk, és a pusztítás után már csak titokban jártak ide beavatásra, illetve vadászatra.

 
Oldalmenü
Szavazás
Alien vagy Predator?
Alien(s)
Predator
Diavetítő
Naptár